Fermentált virágpép, magas K vitamin koncentrációval, és könnyen emészthető vas, cink és magnézium tartalommal. Viszonylag ritkán kapható.
A növények portokairól gyűjtött friss virágport a méhek előszeretettel a sötét színű, több éves lépekben helyezik el, mégpedig legtöbbször azokban a lépekben, melyek a fiasításos mellett vannak, ritkábban a fiasításos lépekben. Mikor a természetben sok a virágpor vagy az anya a petézését csökkenti valamilyen oknál fogva, előfordulhat, hogy a méhek a fészket meghordják virágporral, és ezzel blokkolják az anya terjeszkedését. A virágporszemcséket a méhek közvetlen a sejtekbe rakják, azt fejükkel oly mértékig összenyomkodják, hogy levegő ne maradjon a szemcsék között. Mindaddig töltik a sejtet, míg a sejt 2/3-áig megtelik.

A virágpor az elraktározás pillanatában, semmiben sem különbözik a virágporgyűjtőn összegyűjtött virágportól.
A lépekben történő elhelyezés után a méhek által hozzáadott anyagok, mikroorganizmusok, a fészekben uralkodó 33-35 C fokos meleg következtében, amihez az elraktározás módja is hozzájárul, méhkenyérré alakul.
A virágpornak a lépekben való elhelyezésekor a méhek nem veszik figyelembe a virágpor származását, úgy, hogy ugyanabban a sejtben különböző színű virágporszemcsék foglalnak helyet. A virágpor csomócskák alkotásával elkezdődő és a kaptárban a lépek sejtjeiben folytatódó számos biokémiai folyamat következtében a méhkenyér sokkal értékesebb, mint maga a virágpor, ami a tulajdonképpeni méhkenyeret alkotja.

A méhkenyér a következő átalakuláson megy keresztül:

• Virágporszemcsék csírázóképességét a méhek rágómirigyeinek váladéka 1-2 nap alatt megszünteti,
• A nádcukor fokozatosan egymolekulás cukrokká alakul,
• Az egyszerű cukrok, bizonyos erjesztők hatása alatt, részben tejsavvá alakulnak,
• Emelkedik a „K” vitamin tartalom,
• Emelkedik azon virágporszemcséknek a száma, amelyeknél a beltartalom áttörte a virágporszemcse külső burkát.

A „méhkenyeret” akkor tartják érettnek, amikor mindezek a folyamatok végleg befejeződnek.
Ezek szerint a természetes produktum értékesebb, mint maga a virágpor, mégpedig azért, mert különféle virágporszemcséket, több egyszerű cukorféleséget, több „K” vitamint, több olyan virágporszemcsét tartalmaz, melyek beltartalma a szervezet számára könnyebben hasznosítható, magasabb a savtartalma, ami a tartósításnál és az anyagcsere-egyensúly fenntartásánál nagyon fontos tényező.
Eddig végzett kísérletekben elért kiváló eredményei alapján a kezelést kísérletképpen az embergyógyászatban is alkalmazták.

Gyógyhatása: Kétféle gyógyszert használtak: az egyiket belső, a másikat külső kezelésre. A gyógyszereket öreg lépek, propolisz és természetes oldószer keveréke alkotta. A lépeknek minél öregebbeknek, fekete színűeknek kell lenniük, és a bennük lévő méhkenyérnek jó állapotúnak kell lennie.
A külső használatra szánt gyógyszert félkemény, sötétbarna, kellemes illatú tapasz formájában használják.
Pontos fizikai-kémiai állandóval rendelkezik, gyógyhatását megőrzi, rosszindulatú daganatokra alkalmazva egy ellentest (anticoro) folyamatot indít el, ami azon fertőzésekre hat, melyek egyes szövetek fisztulásodásánál felléphetnek és különösképpen megállítja a daganatok fejlődését, azoknak határt szab, és eltűnésükhöz is vezethet.
A külső gyógyszer alkalmazásával párhuzamosan mind a rosszindulatú daganatok, mind a kezdődő, operáció előtti állapotban lévő képződmények kezelésénél belsőleg is alkalmaztak kezelést.
A belső kezelésre szolgáló gyógyszernek, amelyet mézzel keverve használnak, semmiféle mellék-hatása vagy ellen javallata nem volt. Bizonyos hőmérsékleten tárolva, szájon át adagolják, az alkotóelemeiben lévő egyes anyagok erősítik a szervezet immunreakcióit és antihisztaminikus (a hisztamin egy értágító szövethormon), antiallergikus hatást vált ki, biokatalizátor, vitaminikus és enzimatikus hatása mellett javítja a rákos betegségek másodlagos tüneteit, mint vérszegénység, gerincvelő fejlettségének hiánya.
E gyógyszerek összetételének szinergizmusa folytán a daganatok térfogata csökken, a betegségek nem térnek vissza és metasztazisok nem fordulnak elő.A kezelés sebészeti közbelépéssel és besugárzással társítható, mert így a betegek felgyógyulása valószínűbb.